 |
Az Univerzum létezése olyan, mint egyetlen hatalmas történet - egy végtelen oldalú regény. Ezen belül az egyéni életünk pedig egy mondat, egy ponttal a végén. (((Csak már elfelejtetted, miről is beszéltél a legelején...:))) Ez a mondat végi pont egy fordulópont (Bindu – A köztes lét titka), ami tartalmazza a teremtés összes aspektusát, értelmét és energiáját. Ezen a ponton áthaladva az egyén mindig megéli a Tudatosságot, találkozik Istennel. Ilyenkor, csodálattal eltelve Teremtője iránt - rendszerint meg is fogadja még az anyaméhben, hogy többé nem kerül a kusza szövegek, az anyagi világ hatásai alá, és csakis a Csoda felé törekszik. Aztán amikor kidugja a fejét, a zord, szenvedéssel teli, Istentelen világba, joggal sír föl. Neee, már megint ez az anyagi világ…! Menet közben mégis belekeveredik, belegabalyodik az összevisszaságba, majd meg fullad. Egész élete során szenved a viszontagságoktól és viszontalanságoktól, s ha nincs lelki ereje, elbukik… Pont. Ez így van sajnos.
Ez az egész egy történet, melyben minden pont tartalmazza az egészet/teljességet, amibe visszatér az aktuális mondat, aztán kiárad a következő mondat. Lényegében ez az a ‘reinkarnációs játék’. J A jelen világban a szöveg-elésünk pedig úgy néz ki, hogy mindenki mondja/kiabálja/üvöltözi a magáét és csak kevesek éneklik/zengik Isten dicsőségét, ami a legcsodálatosabb szépség és élvezet. Az emberek így mindaddig kudarcra és egymás hülyeségére vannak utalva, amíg egy Hang nem kezd lüktetni mindenki szívében és lelkében. Ha ez bekövetkezik, akkor eljön a Tökéletes harmónia.
Az ॐ नम: िशवाय ez a végső Hang.
Utolsó kommentek